Ha Huszi itt lett volna, akkor valszeg rögvest valami frappáns szaki dumával rövidre zárta volna a problémát :- Figyu Pintusz, szerválunk neked egy feles gipszkartont, azt méretre vágjuk a műhelybe', és bepasszintom neked fainul. Rányalom a tapétát - ha akarod még szivecskét is rajzolok rá... hehe. Ne terheld a bölcsész agyadat ilyesmivel.
Ez utóbbit haveri baszogatásként mondaná. Persze örülnék mint Marci a farkának, ha valaki megcsinálná - még ha közben baszogat is. A japán szakik nagyon profik és udvariasak, viszont minden mozdulatukat aranyárban mérik. Egy luk foltozásért akár 100 rugót is szakíthatnak (reálisabban 50 ezret). Jenben mondtam, az így forintban kábé 200,000 ficcs. Abból nem is tudom hány sört lehetne venni...
Szóval, hogy a közepéről az elejére kanyarodjak, még pár éve egy öklömnyi lukat ütöttem az egyik falamba az öklömnyi méretű öklömmel. Mindez preventív jelleggel történt, ugyanis nem akartam megütni az illetőt. Mindegy, az illető ment, a luk maradt, én pedig dizájnos naptárakkal takargattam a falon esett csorbát - és kicsit azért hálát adtam a sorsnak, hogy épségben hagyta a gitáros ujjaimat.Így éldegéltem a lukammal mígnem vissza kellett adnom az albérletet.
Mondjuk hét+ év albérlet után el elképzelhető, hogy a tulaj amúgy is fel kívánja újítani az ingatlan (ez esetben a luk nem oszt nem szoroz), viszont az is elképzelhető volt, hogy a luk apropóján lehúz rólam pár tizezrest. Miért is ne. Így jött a lyuk foltozás.
Umberto Eco „Hogyan írjunk szakdolgozatot” című remekműve által vezérelve először a szakirodalmat állítottam össze. A netről. Aztán anyagbeszerzés és meló. Három nap lett kész, az eredmény a képen látható (mindjárt feltöltöm) - és magáért beszél.A végén mikor átadtam a kulcsokat, a karbantartó szaki még meg is jegyezte, hogy milyen jó állapotban van kéró. Höhö.
