Első draft

Hajnali öt van. Péntek. Ma van az első draft utolsó leadási határideje. Merthogy vagy hármat már elbénáztam. Ez viszont meglesz.

Fura, hogy milyen soknak tűnik 160 oldal frissen nyomtatott kézirat. Pedig fejezetekre bontva nemsok.

Mondjuk nem örülök, ha belegondolok, hogy hat személyre kell kinyomtatnom. És abból valszeg a fele bele se fog nézni. Mennyi papír... be az aprítóba.

Mindegy. Ez is benne van a pakliban.

Kicsit karikásak a szemeim. Már egy hete csak a képernyőt bámulom...

Már alig várom, hogy megmásszam a Maját.
Tegnap is halottam, hogy hív, hogy menjek. Hóesésbe burkolódzott a teteje, kifejezetten másznivaló volt. Persze én is ki vagyok már éhezve.
A kiránduláson kívül aktív munkakeresés van betervezve.

Amúgy nyílt itt egy konditerem, nem messze tőlem. Volt nyílt napjuk, úgyhogy beugrottam két írós szessön között lecsekkolni a gépeket. A legjobb, a kötélmászó gép volt. Ráül az ember egy székre, kötél meg a gép a lába között, és beállítja, hogy hány kilóval akar tekerni. Kis mókusok kevéskével, nagy mókusok a saját testsúlyukkal is. Ha elég gyorsan teker az ember, akkor felemelkedik a segge az ülőkével együtt. A szaki szerint kis kilóval sokáig el lehet tekergélni. Nna, azt szívesen kipróbálnám. Csíra korom egyik nagy frusztrációja volt a kötélmászás. Amíg valami csoda folytán le nem fogytam és fel tudtam menni láb nélkül is. Lábbal meg azóta sem tudok. Azt a gép se tanítja meg.

Hajnali 5:13...

Tél volt, hó esett

Február a leghidegebb itt. Tényleg. Állítólag a jövő héten lesz a mélypont. Mármint középhőmérsékletben. Ma egész nap esett a hó, nem is volt sok embernek kedve betolnia a képét a könyvtárba. Jó hír, hogy fűtünk a könyvtárban (igen, november közepétől – naptárilag meghatározva), kevésbé jó hír, hogy így is kabátban kell ülniük a csókáknak, ha nem akarnak ráfagyni a székekre. A mi seggünk alá hál'istennek padlófűtést tettek és van vagy három hősugárzó is.

Persze egy szobát is nehéz befűteni rendesen, ha nincs normális hőszigetelés, hát még egy könyvtárat. Nacüme Szószekinek （夏目漱石） van egy novellája (Hibacsi), ami arról szól, hogy piszkosul hideg van télen otthon a lakásban. Annyira, hogy nem lehet semmi másra koncentrálni. A körülmények keveset javultak Nacüme Szószeki kora óta. Nincs központi fűtés, mindenki úgy teremti elő a melegét ahogy tudja. De a házakat persze nyári időjárásra tervezik, a szél átjár nálam is a konyhai szellőzőn. De a nyílászárok se jobbak. Például Kanszaiban én még nem láttam egy épületet sem ahol dupla ablak lett volna. Ráadásul ugye padlóig érő ablakok vannak... Csókolom, meleg van már ott kint?

Tavaly felhúztak a kampuszon egy épületet (ebédlő annex), annak is papírból vannak a falai, az ablak szimpla. Persze a légkondi megy ezerrel. Energiatakarékosság? Környezetvédelem? Persze nem kell messzire mennie annak, aki az energia-pazarlás jegyeit keresi itt (OFF).

Annak is leginkább a hideg az oka, hogy nem járok mostanába a közös kutatószobába. Egy nagy harminc fős termet kell elképzelni igénytelen fém bútorokkal, kő padlóval. És persze csontos HIDEG van. A padlóról is süt a hideg. A légkondi 28 fokra van állítva (megjegyzem nyáron is) persze nincs annyi. A múlt héten már majdnem azon voltam, hogy felveszem a kabátomat is. De megnyugtathatok mindenkit, nincs mindig hideg. Nyáron például kifejezett meg lehet sülni. Hideg, meleg... mindent tud.