a nyelvhal

Egy egyetemi tanarom mondta még kispelyhes koromban, hogy a nyelvészet olyan mint egy nagy szőrös hálo (szőrös torolheto). Szoval egy halo, amin minden atmegy, es a vegen nem marad benne semmi.
Nem is a vegeredmeny szamit, hanem, hogy hiaba halaszunk vele a zavarosban, semmi eredmenye nem lesz.

Pont a napokban gondoltam a halo hasonlatra a sok cikkemmel kapcsolatban. Mert a nyelveszet tenyleg egy halo, de mas ertelemben. Ugy halo, hogy minden tema ezerfele agazik, es nagyon sok kapcsolodas lehetoseg van tematikailag, metodokialiag es egyeb szempontbol a halo csomopontjai kozott. Ehhez a sokszinuseghez persze nagyban hozzajarul az is, hogy foleg az utobbi idokben egyre nagyobb teret nyernek interdiszciplinaris kutatasok. Peladul, a 21. szazadra a kemia es biologia hatarai elmosodtak. A nyelveszetnek az egyik legdinamikusabban fejlodo aga a pszichologia iranyaban mozdult el. Ezzel kapcsolatban egy masik tanarom jut eszembe a nyelvtudomanyi intezetbol, aki azt mondta, hogy aki a nyelveszetben komolyan gondolkodik, az egy ido utan pszicholingvista lesz. Es hogy tovabb bonyolodjon a dolog, a pszicholingvisztikahoz szorosan kapcsolodik a biologia, az agykutatas, a szamitogepes modelezes, neuron halok, mesterseges intelligencia.

Szoval ennek se eleje, se vege. Es mialatt a fizika fejlodese az Altalanos Egyesito Elmeletek iranyaba mutat, ahol a nagy (gravitacio) es kis (kvantum) dolgok fizikajat probaljak meg osszeboronalni, addig a nyelveszet mintha nem torekednek egy egyseges keretelmelet kialakitasaban. Persze vannak probalkozasok, de a konszenzustol meg igencsak tavol vagyunk.

Csak erdekessegkent. Az egyik nagy amerikai proftol tavaly egy konferencian rakerdeztem valami nagyon alapveto hianyossagara a jelenleg uralkodo elmeletnek. A valasz az volt, hogy inkabb konkret problemakkal kene foglalkoznom. Szakertoi valasz. Koszonom.
Egy masik proftol meg azt a valaszt kaptam egy hasonloan kinos kerdesre, hogy keremszepen ez van, most ez a meno, most ebben a keretben kell dolgozni.
Ketsegtelen, hogy minden tudomanynak megvannak a politikai, tarsadalmi es egyeb nem tudomanyos befolyosolo tenyezoi, de ez a fajta opportunizmus pontosan a kutato tudomanyos ratermettseget vonja ketsegbe. Szerintem. Szarbol persze nem lehet varat epiteni, ezert tartunk most ott, hogy a haloban a szinapszisok helyett inkabb az egyes pontokon, vagyis onallo kutatasi teruleteken (ertsd: massal elmeletekkel nem kompatibilis) van a hangsuly.
Es az egesz olyan mint egy nagy szoros halo (a szoros kihagyhato), amin minden csak atfolyik.
Pedig lehetne olyan halo is, ami minden halat kifog.

a kutató jelenti

Még régen a Károlin volt egy srác, aki arra hasznalta az ingyen nyomtatót meg a tintát, hogy marha izgi NASA cikkeket nyomtatott ki. Színesban. Amiket aztán jól nem olvasott el. Saját bevallása szerint. Sem.
Ez mondjuk azért volt némileg idegesítő, mert amikor néha 5 perccel a leadási határidő előtt kiderült, hogy nincs tinta a nyomtatóban - miért is? - akkor létfontosságú kreditek kerültek végveszélybe. Tény, hogy a NASA cikkei valamivel magasabb színvonalat üthettek meg, mint a hallgatók szemináriumi dolgozatként beadott irományai - habár ki tudja -, azért egyetemünk profiljában mégse az asztrológus/asztronauta vonal volt kidomborítva, hanem a bölcsészek képzése, és ennek megfelelően az infrasturktúra bölcsészképzésre irányuló használatának az elsőbbsége vitathatatlan. Szóval, félretéve a nyomtatás és kreditek miatt parázó hallgatókat (persze kis angol szakos protekcióval lehetett menni Katka nénihez is nyomtatni - aki természetesen nem hagyta, hogy az idióta diákok minden szir-szar baromságra pazarolják a tintacseppeket, ráadásul a nyomtatási holtidőben még izgi pletykákkal is ellátta az embert - "Nem tudta, hogy a tanulmányi osztály vezetője csavargyári munkás volt? Nahát? Pedig úgy is beszél, mintha még mindig potyognának a szájából a lemeózott csavarok"), szóval félretéve a nosztalgikus károlis éveket, ma cikkeimet rendezgettem. Nyelvészet ugye.

Van egy tonna kinyomtatott cikkem. Ez darabban kábé 200.
Ezek azok a cikkek, amik jobbára a "Jaj, de jó lenne elolvasni. Na, majd nyáron, ha lesz egy kis időm" kategóriába esnek. Rosszabb esetben, az "Ez alap, bazmeg" (angolul, kifinomultabban: "It is a must") számban futnak.
Összehansonlításul megszámoltam azokat a cikkeket, amiket elolvastam, meg kicéduláztam - merthogy cédulázom (igen, nem k-val) - az valami potom 50 körül volt.
És eszembe ötlött egyrészt a károlis printer király esete a NASA cikkekkel. Másrészt Umberto Eco "Hogyan írjunk szakdolgozatot" című szösszenete, amiben külön kihangsúlyozza a fénymásoló káros hatásait a kutatókra. Ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy azt a téveszmét hiteti el a tudományos kollegával (vagy kolleginával), hogy ha le van másolva, akkor az már házon belül van, tehát nem is nagyon kell elolvasni.
Szóval a 200:50 (=1:4) arány az umbertoeco-i tévutakat, meg egy nyomtatófóbiás jövőjét idézi fel bennem.

na megyek is kicsit javítani az arányt.

Hirtelen nem vagyok szoke

Nem volt nehez.
A fogtam a borotvagepemet, aztan adtam neki. Kb. negyed ora alatt sikerult szinta az egeszet lenyirni. A megmaradt szoke foltokkal (otthon csak 1 tukor van) egy csoporttarsam vegzet.


Esemeny utani fenykep - kvazi kopaszon.
Remelhetoleg ezzel megnyugodnak a kedelyek.

Fonetika Konferencia - Tokio

Gondoltam, hogy szerencset probalok a fonetikusok kozott is, jelentkeztem egy fonetika konferenciara... es csodak csodajara elfogadtak az absztraktomat. Ez azt jelentette, hogy lohalalaban meg meg kellett csinalnom egy kiserletet, megirni az eloadast stb.
Annyir faraszto volt az egesz, hogy vegul Shinkansennel mentem fel Tokioba. Borzalmasan kenyelmes es hasonloan draga is. Az kobei shinkansen allomas kb. tiz percre van a lakasomtol, a Tokio Egyetem kb 3-4 megallora a toikioi shinkansen allomastol, ugyhogy reggel csak elegenasan kisetaltam az allomasra, es 3 es fel ora mulva mar az eloadoteremben voltam :-)


A kepen a Tokioi Egyetem (Hongo kampusz) fobejarata lathato. Piros kapu.










Mivel allami egyetem, jo kis lepusztult szockos hangulatot kepzeltem el magamnak, de egyaltalan azzal betontombos szurkeseggel talalkoztam, amire felkeszultem. Egesz hangulatos a hely.












Az eloadas egesz jo volt. A legjobban az tetszett, hogy nagyon reszletekbe meno kerdeseket tettek fel nekem, amibol latszott, hogy azert ertik mit csinalok. Kaptam 1-2 jo otletet is a jovore nezve (nem, nem csalad-gyerek-munka... ).







Valoszinuleg sokan vannak, akik szeretik az olyan kozonseget, akik nem ertenek a temahoz, mert egyreszt nem kerdeznek kinos kerdeseket, masreszt meg nagyagyunak erezheti magat az eloado. Viszont ezzel a legnagyobb baj, hogy sokkal kevesebb az eselye annak, hogy ki tartalmas szakmai vita bontakozzon ki.




A konferencia utan meg meg kellett irnom egy masik absztraktot egy masik konferenciara (az eves Fonologia Forumra - iden Hokkaidora). Sajnos ra kellett jonnom, hogy nem is olyan egyszeru internet kavezot talalni, mint varna az ember egy 10millios varostol.
Vegul is idoben sikerult leadni.

Kapitany, kapitanyom
Utana talalkoztam Zolival. Regi egyetemi tanarom. Az elso japanos nyelvesz tanarom, most mar mondhatom, hogy "kolega".



Erdekes volt az a talalkozas. Keves szakmai dologrol dumaltunk persze. Zoli mondta, hogy jo lenne egy masik nyelvesz mellette a tanszeken. Persze nincs ra penz.. stb.
Zoli 3 honapra jott, hogy megirja a doktorijat. Eleg maganyosnak tunt, ugyhogy elvittem a tokioi magyar klubba. A fura tekintetu japan a kepen egy erdekes figura, nem tud magyarul, raadasul szereti az embereket idiota kerdesekkel molesztalni. Zolit le is kapcsolta...


A vegen a Zolinal kotottem ki. Egy 7 tatamis szobaban lakik. Nem nagy, de randa es igenytelen, a celnak pont megfelel - aludni. Meg hajnalig eldumaltunk, megmutatta a gyerekeit es kifejtette, hogy a nyelveszet nem is igazan erdekli, inkabb a gyerekei. Ezt meg lehet erteni, viszont... de ezt nem gondolom tovabb...

Kapitany, kapitanyom


Tsukuba. Petinel. Unalmas, mint volt. Marmint Tsukuba, nem Peti.









Vissza Tokioba




Ahol talalkoztam 1-2 ismerossel. Peldaul Asakoval, aki a tanitvanyom volt az Oszakai Idegennyelvi Egyetemen.





Persze itt meg szoke vagyok.