Vasárnap este nyolc óra körül. Ikebukuró egy kevésbé frekventált részén egy Velocének nevezet kávéházban az alábbi kép fogad. Összességében kevesen vannak, sok a szóló vendég, néhányan tanulni jöttek, sokan olvasnak, páran a mobiljukat bütykölik, két fiatal koreai kiscsaj a önfeledten vihorászik a kiürült csészéjük felett. Az érdekesség, ami miatt mindezt írom, az a pár, aki mellettem – a koreai lányokkal túloldalt – foglalt helyet. Húszon valahány éves, jóképü fiú, magassarkú cipőben egyensúlyozó lány. Mindketten teljesen normálisnak tünnek. Sokéves házasokhoz hasonlóan, mint akiknek már nincs túl sok mondanivalójuk egymásnak, csendben letelepednek egymással szemben a mellettem lévő asztalhoz és kiosztják egymásnak az innivalókat. Aztán a srác egy szó nélkül lenyúl a táskájához és elővesz egy játék gépet (Nintendo DS), és közömbös arccal elkezd játszatni vele. A lány egy rossz szó nélkül figyeli a fiút, majd az asztalra emeli ölbe tett kezét és megadóan ráhajtja a fejét. Béke, nyugalom, tökéletes randi. Legközelebb én is kipróbálom.
