Szolnok verseny

A megyeszékhelyi jelzőt még a budapesti japán nagykövetségen tartott szónokversenyek idején nyerte el ez a típusú rendezvény. Jó, kényelmes, élhető kifejezés és persze semmi köze Szolnokhoz. Hacsak nem pont ott tartják a dolgot. Ez esetben olyan favicceket is el lehet sütni, hogy a szolnoki szolnok verseny.

Nade nem ez a lényeg. Idén nem a Gaidaion volt a szolnok verseny, mivel tavaly óta megszűnt az egyetem. Jobban mondva Oszaka egyetem kihelyezett tanszéke lett belőle. Mondjuk a kapura kitett Oszaka Egyetem feliratú táblán kívül nem sok nyoma, hogy a Gaidai bedaráltatta magát.

A darálás egy másik formáját véltem felfedezni a magyar szónokversenyben is. Tizenhét szónoklatot daráltak le a lelkes diákok kevesebb mint másfél óra alatt. Valószínűleg ez a zsűrinek volt a legfárasztóbb, mert mire átgondolták volna milyen volt a beszéd, már jött is a következő. Amúgy jók voltak a skacok. Sajnos a harmadikosokból egy szálat sem láttam, pedig rájuk lettem volna a legkíváncsibb. Lehet hogy végleg megutáltattam velük a magyar nyelvet?

Néhány észrevétel az előadásokról. Ritka volt az olyan előadó aki nem a leírt beszédét stírölte végig. Tavaly pont azért rugdostam őket, hogy tanulják meg kívülről és a közönséget stíröljék ne a papírjukat. Nem sok alkalmuk lesz az életben hogy ennyi ember előtt, hovatovább a nagykövet előtt beszéljenek. Arról nem is beszélve, hogy egy normális fényképet sem lehet csinálni valakiről, aki a papírjaiba bújik. Persze volt egy-két kivétel is. Például az elsősöknél egy lány. És na lám, ő nyert is egy díjat.

Egészében véve persze jók voltak, lelkesek és lankadatlanok a sok ő-vel meg ú-val folytatott küzdelmükben. Riszpekt. Csak így tovább.

A beszédek után odajöttek a tavalyi elsőseim egy karéjban bazsajogni. Na az jól esett, habár nem igazán tudtam miről elbeszélgetni 10-12 diákkal.

Amúgy a nagykövet úr jó fej volt. A beszéde is magasan verte a mezőnyt. Bevallom én neki adtam volna az első díjat. Esemény után átkolbászoltunk az egyetemi kávézóba. Menet közben néhányszor megjegyezte a követ úr hogy milyen jó lenne egyetemistának lenni. Megjegyeztem én is, hogy én is szívesen lennék nagykövet, de a felajánlott szerepcsere persze elmaradt.

Még jól fog jönni

Na, mai nap jól kezdődött.

Kapásból ott sikerült elkapni a ritmust, hogy egyjegyű számú órában keltem fel. Mostanában gyakori, hogy hajnali ötig fent vagyok és 11, 12 körül kelek.

Aztán feladtam a jelentkezésemet egy híres tokiói egyetemre. A meló egy sima technikusi állás lenne egy nyelvlaborban. Alakra formára elfogadható megoldás.

Aztán sikerült elpakolnom egy kicsit a szobámban. Amióta doktorimat írom, kicsit csökkent az ingerküszöböm a szoba állagával kapcsolatban. Ezt most korrigáltam. Nem kell megijedni, azért így se kincstári. Kellemesen belakott.

A melóval kapcsolatban...

Tegnap betelefonáltam a híres egyetem nyelvlaborába és megkérdeztem a titkárnőtől, hogy a papírokat angolul is küldhetem-e. Tudniillik Japánul még lusta voltam megírni. LaTeX-ból most MikTeX van fent, ami alapból nem kezeli a japán bötűket és platex-et (ami egy japán latex disztró) nem volt türelmem még feltenni. Szóval némi értetlenkedés után (angolul akarok interjúzni? Dehogyis) mondja a kedves női hang nekem, hogy azért írjam meg japánul is, mert máshol még jól jöhet.

Miután letettem a telefont esett le, hogy ebben a válaszban benne volt implicite, hogy nem engem (vagy engem nem) fognak felvenni. Romekk. Máskor is jól fog még jönni a japán cv? Biztos elszólta magát. Szóval, ez olyan, mintha azt mondanám a barátnőmnek, hogy csináltassa már meg a tingli-tangli fogait mert így egy pasit se fog tudni felszedni.

Amúgy fenti igazolványképet csatoltam a - most már japán - cv-hez. De majd csinálok egy kontakt lencsést is. Az jobban kidomborítja a szememet. Ami mostanában kezd bezöldülni. De erről majd máskor.

Csoki-hőmérő

Nade milyen jó fejek ezek a kis japánok! Mennyi érdekes baromságot tudnak kitalálni. Ezekről kismillió oldal szól, mégis, ezt most nekem kell leírni.

Ott kezdődik, hogy lázmérőn kívül nincs lakásban hőmérő. Ha fázom, akkor hideg van, ha meg melegem van, akkor meleg. Elég egyszerű eldönteni, ehhez nem kell hőmérő. Helyette viszont van színkódos csoki-hőmérőm. Ki se dobom egy darabig. Ez úgy működik, hogy a csoki dobozára ragasztanak egy hőérzékeny pöttyöt, ami 19 fok alatt lila, 25 fok felett fehér, a kettő között (gyárilag 22 fok) meg színváltós rózsaszín. Ehol e.

Persze nem szobahőmérőnek fejlesztették, hanem hogy a dobozban lévő csoki keménységéről adjon felvilágosítást. Ha lila a matrica (19 fok alatt), akkor durva, kemény csokira készüljünk. Nagyokat kell majd harapni, csak gyakorlott csokievőknek. Ha rózsaszínű (22 fok körül) akkor szánkba téve (mármint a csokit és nem a dobozt) kényelmes olvadásra számíthatunk. Fehér színkód esetén puhány, már kézben olvadó állaggal állunk szemben. Tisztaságmániások és gyengébb idegzetűek ne is próbálkozzanak.

Még az apró betűs részben leírják, hogy a hirtelen hőingadozás eseten a csoki-állag színkód reláció érvényét vesztheti. Tehát fokozott elővigyázatossággal szabad csak a csoki-hőmérő által nyújtott kényelmi szolgáltatást igénybe venni.

A csoki már elfogyott, viszont tudom rózsaszínből, hogy 22 fok körül van a szobában. Ha csokiból lenne, akkor szájban olvadna.