Aztán a jó öreg deus ex machina - a szintén jó öreg John Malkovich alakjában - kihozza az érzéki ajkú mamát a brutális kegyetlenséggel működő intézményből.
A frissen szabadult Angelina néni pedig visszakézből, Malkovich vállain állva, jól bepereli a rendőröket, akik közben megtalálják és bíróság elé licitálják a gyerek gyilkost.
Ennek azért is kell külön örülni, mert nem egy, hanem egyszerre két tárgyalást izgulhatunk végig. Az egyiken a hóhért akasztják (a rendőröket), a másikon meg a sorozatgyilkost.
Nyilván arra gondoltak, ha két tárgyalás, akkor kétszer olyan izgi (nem az).
Amúgy feltehetően a film forgatókönyvét úgy hányták össze, hogy minden filmes cimbi bemondhatott valami sikeresnek tűnő motívumot, amiből aztán a forgatókönyvíró/producer/rendező nem egyet választott, hanem az összeset. Valami ilyesmi lehetett a lista:
- legyenek benne gyerekek, és ne, ne csak egy! (Stand by me)
- legyen benne sorozat gyilkos (Bárányok hallgatnak)
- a gyerekeket kínozzák (Sleepers)
- legyen a gyerekéért bármire képes szülő (Commando)
- a szülő legyen egy energikus anyuci (Kill Bill)
- legyen benne brutál elmegyógyintézet (Száll a kakukk fészkére)
- legyenek korrupt és rosszindulatú rendőrök (LA confidental : ez a film szintén Los Angelesben játszódak)
- legyen tárgyalás (A time to kill)
- legyen benne akasztás (Capote)
A zárójelekbe olyan filmeket írtam hirtelenjében, amelyekben a felsorolt a motívum tapintható, és mellesl
eg klasszisokkal előzi be a jelen művet.
Ami nagyon világosan érződik a film után (-i űrben), hogy a jó ötletek nem additívek : sok kis érdekes ötletből nem lesz egy jó nagy színes-szagos szuper film. Habár nem is tudom, lehet, hogy egy-két robot, vagy pár szuperhős megmenthette volna az estét.
