Hi from gabor

Hi!

gbr :)

Hi Kihara sensei

As I said hi!
:)

gbr

Luk a foltját

Ha Huszi itt lett volna, akkor valszeg rögvest valami frappáns szaki dumával rövidre zárta volna a problémát :
- Figyu Pintusz, szerválunk neked egy feles gipszkartont, azt méretre vágjuk a műhelybe', és bepasszintom neked fainul. Rányalom a tapétát - ha akarod még szivecskét is rajzolok rá... hehe. Ne terheld a bölcsész agyadat ilyesmivel.

Ez utóbbit haveri baszogatásként mondaná. Persze örülnék mint Marci a farkának, ha valaki megcsinálná - még ha közben baszogat is. A japán szakik nagyon profik és udvariasak, viszont minden mozdulatukat aranyárban mérik. Egy luk foltozásért akár 100 rugót is szakíthatnak (reálisabban 50 ezret). Jenben mondtam, az így forintban kábé 200,000 ficcs. Abból nem is tudom hány sört lehetne venni...

Szóval, hogy a közepéről az elejére kanyarodjak, még pár éve egy öklömnyi lukat ütöttem az egyik falamba az öklömnyi méretű öklömmel. Mindez preventív jelleggel történt, ugyanis nem akartam megütni az illetőt. Mindegy, az illető ment, a luk maradt, én pedig dizájnos naptárakkal takargattam a falon esett csorbát - és kicsit azért hálát adtam a sorsnak, hogy épségben hagyta a gitáros ujjaimat.
Így éldegéltem a lukammal mígnem vissza kellett adnom az albérletet.

Mondjuk hét+ év albérlet után el elképzelhető, hogy a tulaj amúgy is fel kívánja újítani az ingatlan (ez esetben a luk nem oszt nem szoroz), viszont az is elképzelhető volt, hogy a luk apropóján lehúz rólam pár tizezrest. Miért is ne. Így jött a lyuk foltozás.

Umberto Eco „Hogyan írjunk szakdolgozatot” című remekműve által vezérelve először a szakirodalmat állítottam össze. A netről. Aztán anyagbeszerzés és meló. Három nap lett kész, az eredmény a képen látható (mindjárt feltöltöm) - és magáért beszél.

A végén mikor átadtam a kulcsokat, a karbantartó szaki még meg is jegyezte, hogy milyen jó állapotban van kéró. Höhö.

Film: Changeling (Elcserélt életek)

Hát ez a film a két szék között a pad alá esett. Vagy inkább sok szék között a pad alá. A sztori röviden: Angelina Jolie gyerekét elrabolja egy sorozatgyilkos, a rendőrök - akik a filmben a rosszfiúk - más gyereket hoznak vissza neki, ráadásul a reklamáló anyucit elmegyógyintézetbe zárják.

Aztán a jó öreg deus ex machina - a szintén jó öreg John Malkovich alakjában - kihozza az érzéki ajkú mamát a brutális kegyetlenséggel működő intézményből.

A frissen szabadult Angelina néni pedig visszakézből, Malkovich vállain állva, jól bepereli a rendőröket, akik közben megtalálják és bíróság elé licitálják a gyerek gyilkost.

Ennek azért is kell külön örülni, mert nem egy, hanem egyszerre két tárgyalást izgulhatunk végig. Az egyiken a hóhért akasztják (a rendőröket), a másikon meg a sorozatgyilkost.

Nyilván arra gondoltak, ha két tárgyalás, akkor kétszer olyan izgi (nem az).

Amúgy feltehetően a film forgatókönyvét úgy hányták össze, hogy minden filmes cimbi bemondhatott valami sikeresnek tűnő motívumot, amiből aztán a forgatókönyvíró/producer/rendező nem egyet választott, hanem az összeset. Valami ilyesmi lehetett a lista:

- legyenek benne gyerekek, és ne, ne csak egy! (Stand by me)

- legyen benne sorozat gyilkos (Bárányok hallgatnak)

- a gyerekeket kínozzák (Sleepers)

- legyen a gyerekéért bármire képes szülő (Commando)

- a szülő legyen egy energikus anyuci (Kill Bill)

- legyen benne brutál elmegyógyintézet (Száll a kakukk fészkére)

- legyenek korrupt és rosszindulatú rendőrök (LA confidental : ez a film szintén Los Angelesben játszódak)

- legyen tárgyalás (A time to kill)

- legyen benne akasztás (Capote)

A zárójelekbe olyan filmeket írtam hirtelenjében, amelyekben a felsorolt a motívum tapintható, és mellesleg klasszisokkal előzi be a jelen művet.

Ami nagyon világosan érződik a film után (-i űrben), hogy a jó ötletek nem additívek : sok kis érdekes ötletből nem lesz egy jó nagy színes-szagos szuper film. Habár nem is tudom, lehet, hogy egy-két robot, vagy pár szuperhős megmenthette volna az estét.

Vasárnapi randi

Vasárnap este nyolc óra körül. Ikebukuró egy kevésbé frekventált részén egy Velocének nevezet kávéházban az alábbi kép fogad. Összességében kevesen vannak, sok a szóló vendég, néhányan tanulni jöttek, sokan olvasnak, páran a mobiljukat bütykölik, két fiatal koreai kiscsaj a önfeledten vihorászik a kiürült csészéjük felett. Az érdekesség, ami miatt mindezt írom, az a pár, aki mellettem – a koreai lányokkal túloldalt – foglalt helyet. Húszon valahány éves, jóképü fiú, magassarkú cipőben egyensúlyozó lány. Mindketten teljesen normálisnak tünnek. Sokéves házasokhoz hasonlóan, mint akiknek már nincs túl sok mondanivalójuk egymásnak, csendben letelepednek egymással szemben a mellettem lévő asztalhoz és kiosztják egymásnak az innivalókat. Aztán a srác egy szó nélkül lenyúl a táskájához és elővesz egy játék gépet (Nintendo DS), és közömbös arccal elkezd játszatni vele. A lány egy rossz szó nélkül figyeli a fiút, majd az asztalra emeli ölbe tett kezét és megadóan ráhajtja a fejét.

Béke, nyugalom, tökéletes randi. Legközelebb én is kipróbálom.

Ahol élek...

A kéróm a második szinten (első emeleten) - ahol a mosott ruhák száradnak.

Az úton hagyományos japán közlekedési eszközök, avagy mama csarik. Az erkélyről leugorva repülőrajtra alkalmas pozicióban tárolva.





Sajnos nem a lexeszebb időben...






Némi zöld. Viszont se hegyek, se tenger, max betonból.